December 11-én, immár 18. alkalommal került megrendezésre a Betlehemes Találkozó Gencsapátiban. Kora este a katolikus templom előtti Miszori Zoltán téren felállított színpad körül gyűltek össze a résztvevők és az érdeklődők, akiket Meskó Krisztián köszöntött.
Elmondta, idén sajnos a járvány miatt nem tudnak itt lenni a felvidéki és erdélyi csoportok, majd felkérte Bodorkós Ferencet, Gencsapáti polgármesterét, hogy köszöntse az egybegyűlteket:
„A Betlehem több évszázada velünk van: ott van az adventi vásárokban, a lakásainkban, de tulajdonképpen az elsőt 1223-ban, Assisi Szent Ferenc állította barátjával az itáliai Greccio városában. Ennek nagy volt a jelentősége, különösen akkor, mikor Assisi Szent Ferenc a híres beszédét elmondta. Egy zarándok úgy látta, a jászolba fektetett fabábu, a „Kisjézus” szinte megéled. – emlékeztetett a népszokás eredetére Bodorkós Ferenc, majd megköszönte minden résztvevőnek, hogy elhozták „Jézuskájukat” ide Gencsapátiba.
Dr. Kondora Bálint, a Vas Megyei Közgyűlés alelnöke nyitotta meg a találkozót, aki felidézte:
„Az elmúlt hetekben otthon olyan mesét olvasunk minden este, ahol a szereplők betlehemeznek. Ezért úgy gondoltam, ma kislányom is elkísér ide, és valójában élőben is megnéz több ilyen produkciót.” kezdte megnyitó beszédét, majd hozzátette: a megyei rendezvény naptárban a Betlehemes Találkozó nagykorúvá vált, hiszen az elmúlt 18 év bebizonyította azt, hogy van érdeklődés, és fogadókészség is erre a rendezvényre. „Köszönettel tartozunk a szervezőknek, akik idén is összehozták ezt az eseményt. Ezen gondolatok mentén szeretném megnyitni a rendezvényt, kérem Önöket, zárják a szívükbe a csoportok produkcióit.”
A Vasi Népdalstúdió produkciója után Gombos T. Bálint plébános mondta el gondolatait:
„Karácsony van, az év legszebb ünnepe, hiszen Jézus születésének megünneplésére készülünk. Advent harmadik vasárnapja előtt gyűltünk össze, ez a vasárnap pedig az öröm, az örvendezés vasárnapja. Az örömünk forrásáról azt mondja a Szent Írás: „Az úr már közel van hozzánk. Közelségének öröme bizalmat, szívbéli örömet, békét áraszt”. – mondta el, majd beszélt arról, a belső átalakulás a legfontosabb, az, hogy a szívünket ünneplőbe öltöztessük, és örömünket embertársainkkal is megosszuk.
A találkozón bemutatkoztak a Zanati Betlehemesek, Holládi Bábtáncoltató betlehemes csoport, Bagi Muharay Népi Együttes, Gencsapáti Hagyományőrző Néptáncegyüttes, az Énekes Lenke Hagyományőrző Néptáncegyüttes Vitnyédről, a Platán Néptánccsoport Mihályiból, illetve a Félnótás Népdalkör Gencsapátiból, valamint a Vasi Népdalstúdió Csicsergő és Boróka együttesei.
A rendezvény után Pál Ferenccel, a Zanati Kulturális Egyesület vezetőjével beszélgettünk.
Milyen régre nyúlik vissza a betlehemezés hagyománya Zanaton?
A kérdésre nem igazán tudok válaszolni, azt viszont elmondhatom: édesapám, aki 1940-es születésű, mesélt arról, hogy nagyapám, aki 1892-ben született, már betlehemezett.
Zanaton ma is szokás a klasszikus értelemben vett – házról házra járás – betlehemezés?
Ez így már sajnos nem szokás, bár az én gyerekkoromban még az volt. Most a Közösségi Házban minden évben rendezünk egy kis Jézuskavárást, amelynek elengedhetetlen programeleme a zanati betlehemes, amit a gyerekek már fejből tudnak. Tudják, hogy az öreg pásztor mikor fog elesni, mikor fog kiabálni. Ha valaki botlik a szövegben, műsor után kiigazítják. Az idősebbeknek ez azért fontos, mert egy kicsit visszahozza a fiatalságukat. Nagy álmom – csak ezt idén a pandémia miatt nem tudtuk megvalósítani – hogy összerakunk egy, a zanati karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó hagyományokat feldolgozó műsort. Van lucázó szövegünk, betlehemesünk, vesszőzésünk, ezekkel is kicsit közelebb vinnénk a hagyományokat a fiatalokhoz. Személy szerint nekem is fontos, hogy átadjam ezt a rövid betlehemest a gyerekeimnek, így ma már a fiaim játszottak itt Gencsapátiban, a Betlehemes találkozón.
Hogy látod, nehéz a mai fiatalság életébe belecsempészni a hagyományőrzést?
Attól függ, hogy hogyan tálaljuk. Ha úgy, hogy ez egy menő dolog, amellyel tudjuk igazolni önmagunkat, hogy kik vagyunk, milyen identitással rendelkezünk, akkor nem nehéz. Nagyon fontos a közeg: az, hogy a fiatalok lássák, ezt más is értékesnek találja. Azért is hozzuk a zanati betlehemest Gencsapátiba, mert itt visszaigazolást kapnak a fiatalok, hogy fontos a hagyományaink őrzése. Ezért én személy szerint különösen hálás vagyok a Nemzetközi Betlehemes Találkozónak.
A rendezvényen érdekes, színes produkciókat láthatott a közönség. A találkozón úgy érezhettük, mi is résztvevők vagyunk, hiszen tényleg hasonlított egy igazi, nagy betlehemezésre, aminek középpontjában a pásztorok párbeszéde áll, majd a házigazda megvendégeli a betlehemezőket. Gencsapátiban is így történt: a résztvevőket, és minden érdeklődőt süteménnyel, forró teával, forralt borral kínált a házigazda, mi pedig szívünkben igazi várakozással indulhattunk haza.
Fotók és írás: Nagy Georgina
Projektgazda: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége – 9795 Vaskeresztes, 165/4 hrsz.
A rendezvény beszámoló a VP6-19.2.1.-69-8.1.2-17 számú felhívás keretében megvalósításra kerülő, Helyi értékek és élmények promóciója a Pannon Térségfejlesztő Egyesület területén című projekt (Projektazonosító: 3007530679) keretében jött létre.
