Pannon Élmény

Megint újra értjük egymást – Pál Ferenc előadása Jákon

Pál Feri atya

Pál Ferenc, vagy ahogy a legtöbben ismerik, „Pálferi” római katolikus pap, mentálhigiénés szakember (bár az előadáson hangot adott annak, hogy ezt a kifejezést nem igazán szereti), tartott előadást november 27-én Jákon a párkapcsolati kommunikációról.

A Művelődési Ház az előadás előtt megtelt az érdeklődőkkel, majd Dr. Tóth Ernő, Ják polgármestere köszöntötte az egybegyűlteket. Beszélt az elmúlt több, mint egy évről, arról, hogy mindenhonnan olyan tanácsok érkeztek: úgy tudunk egymásra vigyázni, ha távolságot tartunk. „Láthatjuk, hogy ez nem működik. Megvannak a vírushelyzetnek a közvetlen, és közvetett káros hatásai is. Sajnos átéltem én is a megbetegedést, egyik tünete sem volt kellemes, de azt gondolom, ugyanolyan károsak azok a tünetek is, amiket az egymástól való eltávolodás okoz. Erre az előadásra nekünk ma nagyon nagy szükségünk van, illetve a közös adventi készülődésre is.” – mondta el, majd átadta a szót Pál Ferencnek.

Pál feri atya

Amilyen változatos életutat járt be eddig Pál Ferenc, a közönség olyan változatos előadást láthatott tőle, ami tulajdonképpen egy téma köré épült: a férfi és nő kommunikációjának rejtelmeibe, annak hatásaiba, és szerencsére a megoldásba avatott be minket.

„A kommunikáció, egymás hatékony megértése lesz az előadás témája, és ezt nem katolikus papként fogom elmondani nektek, hanem mentálhigiénés szakemberként. Mit is jelent a szó: mentálhigiéné? Testi lelki szociális egészség, kapcsolati egészség, hogy tudunk jól lenni.” kezdte előadását Pál Ferenc, majd egy régi esetet mesélt el:

Találkozott egy hölgy ismerősével, és már messziről integetett neki, kedvesen üdvözölte, majd azzal köszöntötte: „De jól nézel ki ma”. Ebből a hölgy pedig annyit értett meg: „Ma?” Ezen a példán keresztül jutottunk el addig: szóbeli, testbéli kommunikációval hiába fejezünk ki néha csupa pozitív dolgot, hiszen, – ahogy a szakirodalom említi – a kommunikáció tartalmát, a közlés tartalmát a befogadó fél határozza meg. Sosem arra válaszolunk, amit a másik mond, hanem arra, amit megértettünk abból, amit a másik mond.

Pál Feri Jákon

A humorral átszőtt, nagyon közvetlen előadáson olyan igazságok is elhangzottak, mint „Ha néha félreértjük egymást, az normális. Ha hozzávetőlegesen értjük egymást, az ünnep.”.

Beszélt a kommunikáció három szintjéről is (informatív szint, érzelmi szint, kapcsolati szint), amit egy történetbe ágyazva szemléltetett. Olyan egyszerű történettel, ami talán mindenkivel előfordult már: a férj reggel úgy megy el dolgozni, hogy este hét körül otthon lesz, de végül tizenegykor ér haza, és abban a négy órában, amikor már otthon kellett volna lennie, nem is telefonál, és nem is küld üzenetet. Megvizsgáltuk, hogy amikor a feleségtől köszönésképpen a „Hány óra van?” kérdés elhangzik, mi játszódhat le a nőben, illetve hogy kommunikálhat a férfi. A kérdés feltevésre került a négy alapérzés szerint: félelemmel, szomorúan, haragosan, vagy örömmel, és láthattuk, mennyi kapcsolati üzenet volt benne, tulajdonképpen rejtve.

„John Gartner matematikus, fizikus, informatikus, pszichológus ötven éve kutatja ezt a témát, ő azt mondja, a kapcsolati üzeneteknek is három fajtája van: az „el”, a másik az „ellene”, a harmadik pedig a „felé”. John Gartner azt mondja: 15 percen keresztül nézek egy párkapcsolati konfliktus beszélgetést, ahol valamiben nem értenek egyet, és 15 perc után 95%-os valószínűséggel meg tudom mondani, hogy el fognak-e válni, vagy nem. – mondta el Pál Ferenc, majd feltette a kérdést: Miért mondhatja ezt? A válasz nagyon egyszerű: azért, mert azokban a kapcsolatokban, ahol felhalmozódnak az „el” és az „ellene” kapcsolati üzenetek, az annyira pusztítóan hat, nemcsak a kapcsolatra, hanem a lélekre, a pszichére, de még a testre is, hogy néhány év után elkezdünk benne pocsékul lenni, és nem akarunk benne lenni. Sőt: John Gartner úgy meri mondani a 95%-ot, hogy teljesen mindegy, hogy miről van szó, miről szól a konfliktus, és mindegy, hogy kinek van igaza. Hiszen:

A kapcsolatainkat előbb utóbb nem az teszi tönkre, hogy problémáink vannak, hanem az, ahogy egymással bánunk, amikor problémáink vannak.

Egy másik példát is hozott, a maga laza, közvetlen módján, amiben a férj éppen tévét néz este, amikor a felesége belép a szobába, és beszélgetést kezdeményez. Rámutatott arra, hogy nem mindegy, a nő hogy lép be, hogy kezdi a mondandóját, és hogy arra a férfi hogy válaszol. Megtudhattuk, hogy a férfi ilyenkor már pihen, hogy agyának hány százaléka aktív, illetve hogy a nőknél hogy alakulnak ezek az adatok, és szinte nyitott könyvvé vált ez az egyszerű helyzet a közönség számára. Beszélt a körkörös okságról, amikor azt szemléltette: adott helyzetben a nő is, és a férfi is a kialakult konfliktusban azt hiszi: hogy a másik kezdte, ő pedig csak reagált. A realitás persze az, hogy mindkét fél oka is, és elszenvedője is adott helyzetnek.

A stressz közbeni pszichés funkciókról is hallhattunk, hogy melyek azok a funkciók a testünkben, amik csökkennek, és mik ennek a jelei. Beszélt a szakadozó memóriáról, illetve arról, hogy szinte egyetlen dolog az, amire biztosan emlékszünk: hogy mi váltotta ki a konfliktust.

Szerencsére az előadás végén a megoldásokra is fény derült: ha megértjük, hogy a stressz mit tesz velünk, és abból már csak nem jó kapcsolati üzenetek származnak, igyekezzünk úgy kommunikálni, hogy az ne okozzon a másikban lehetőség szerint stressz állapotot, vagyis legyen stresszmentes a kommunikáció. A másik lehetőség, ha belátjuk, hogy stresszmentes helyzetek nem mindig hozhatók létre, akkor pedig érdemes begyakorolni jó kommunikációs mintákat, hiszen ez az agynak a legősibb részét is érinti majd, és stressz helyzetben előhívható.

Az előadás zárásaként arra is megoldást találtunk, hogy mik azok a legfontosabb tényezők, amik, ha rendben vannak egy kapcsolatban, akkor tulajdonképpen megoldhatatlan problémákkal is megtanulhatunk együtt élni. Ezek pedig a megértés, együttérzés, megbecsülés, biztonság és biztonságérzet.

A rendkívül közvetlen, sok-sok humorral átszőtt előadást – úgy éreztük – mindenkinek hallania kellene, hiszen ha ezek mentén élnénk tovább, nem csak szűkebb, családi életünk, hanem a világ is jobb hely lehetne.

További képek

Fotók és írás: Nagy Georgina

Projektgazda: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége – 9795 Vaskeresztes, 165/4 hrsz.

www.vasivizeken.hu

A rendezvény beszámoló a VP6-19.2.1.-69-8.1.2-17 számú felhívás keretében megvalósításra kerülő, Helyi értékek és élmények promóciója a Pannon Térségfejlesztő Egyesület területén című projekt (Projektazonosító: 3007530679) keretében jött létre.

További
tudósítások