Salköveskúton hivatalosan is megkezdődött a karácsonyi időszakra való készülődés, hiszen november 13-án szombaton adventi koszorú és mécses készítésére hívták az érdeklődőket.
A mai adventi koszorú „ősét” először valószínűleg 1839-ben Johann H. Wichern lutheránus lelkész készítette el: egy örökzöld ágakkal díszített kocsikeréken huszonnyolc gyertyát helyezett el, amelyek közül négy nagyobb vörös színű volt, a többi pedig fehér. A lelkész a templomban fellógatott keréken karácsonyig minden nap eggyel több gyertyát gyújtott meg, a négy vasárnapon a vörös színű gyertyák égtek.
Ez a szokás Európa-szerte csak a 20. században terjedt el, a gyertyák száma pedig idő közben négyre csökkent, és csak a vasárnapokat jelölte, jelöli, az örökzöld díszítés azonban nagyrészt megmaradt. A katolikusok a protestáns hagyományoktól eltérően lila gyertyákat állítanak a koszorúra, egy kivételével, hiszen a harmadik, azaz az örömvasárnap gyertyájának színe ugyanis rózsaszín. Karácsonyig a gyertyák gyarapodó fénye az ünnepi várakozás, a negyedik vasárnapon pedig a karácsony elérkezésének szimbóluma. A négy gyertya egyúttal négy fogalmat is szimbolizál: hit, remény, szeretet és öröm.
Mára természetesen a négy gyertya az, ami igazán megmaradt a fenti szokásokból, de a koszorúk alapanyaga a horgolttól kezdve a fáig mindenféle, a gyertyák színe is inkább a saját ízlést tükrözi, illetve az otthon berendezésének színeihez illő. Annyit azonban megjegyezhetünk: akár kavics alapra állított gyertyákból, akár üvegbe ragasztott, vagy horgolt alapon állnak: a gyertyák az ünnep közeledtére hívják fel a figyelmet.
A salköveskúti kultúrházban is szebbnél szebb koszorúk készültek: ügyes kezek ragasztották a kis gömböket, száraz díszeket az alapra. Volt, amelyiken kis hóember, vagy egérkék is helyet kaptak. Volt, aki szalagot, tobozokat használt, és nem volt ritka a termésekkel díszített koszorú sem. Ahány család, vagy készítő, annyi féle változatot láthattunk, az viszont mindegyikben közös volt: a kézműves délutánnak köszönhetően minden családba saját készítésű koszorú kerülhetett, aminél nagyobb érték nem nagyon lehet. A közös alkotásnak pedig „összehozó” ereje is van: az együtt töltött minőségi idő már a karácsonyra, az ünnep közös eltöltésére hangol.
Poórné Tóth Henriettát, Salköveskút Önkormányzatának közművelődési szakemberét, egyúttal az esemény szervezőjét kérdeztük a kézműves délutánról, miközben épp a nagy érdeklődés miatt épp gyertyákért indult:
A Salköveskúti Önkormányzat, és a Salköveskúti Kulturális Egyesület közös szervezésében valósult meg ez a délután, ami a faluban már hagyománynak tekinthető, hiszen évek óta megrendezzük. Az alapanyagokat is közösen biztosítottuk az érdeklődőknek, természetesen voltak, akik saját díszeket is hoztak magukkal, hogy azokat felhasználva olyan koszorút készítsenek, amilyet szeretnének.
Milyen közelgő ünnepek, programok lesznek a faluban?
Jövő héten lesz a nyugdíjasok napja, majd minden Adventi hétvégén műsor, ahogy karácsonykor is. Betlehemezni is fogunk, ilyenkor közös gyertyagyújtás is van, illetve az érdeklődőket megvendégeljük. A Mikulás is megérkezik hozzánk: nem tudjuk, hogy foglalkozással együtt tartjuk, vagy ki fogják hordani a csomagokat, de biztosan nem maradnak a gyerekek ajándékok nélkül.
Milyen a kulturális élet a faluban?
Szerencsére azt mondhatom, hogy minden korosztály szívesen vesz részt a programokon: családok, felnőttek és idősebbek is szívesen jönnek. Van horgoló és varrókörünk, ott is minden korosztály képviselteti magát. Most indul – vagy idén év végén, vagy jövő év elején – egy nemezelő szakkörünk, amit egyenlőre húsz alkalomra tervezünk, de ha lesz érdeklődés, akkor tovább is lehetőséget biztosítunk mindenkinek.
Meghirdettük a salköveskúti mézeskalács falu elkészítését. Mindenki saját döntése alapján házat, templomot, karácsonyfát készíthet, és a kultúrház előterében kiállított „falut” december 12-től láthatják az érdeklődők. December 4-ig várjuk a kész alkotások leadását. Szeretnénk, ha az elkészült „falu” a karácsonyi hangulatot idézné. Elég nagy az előzetes érdeklődés, így biztosan szép lesz a végeredmény is.
Eljöttünkkor még bepillantottunk a terembe, ahol a szorgos kezek egyre szebben díszítettek, ragasztottak, kötötték a masnit. Megérintett bennünket is a karácsonyi készülődés hangulata, hazafelé pedig azon morfondíroztunk: vajon be tudjuk-e tervezni a mézeskalács falu fotózását? Nagyon reméljük, hogy igen.
Fotók és írás: Nagy Georgina
Projektgazda: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége – 9795 Vaskeresztes, 165/4 hrsz.
A rendezvény beszámoló a VP6-19.2.1.-69-8.1.2-17 számú felhívás keretében megvalósításra kerülő, Helyi értékek és élmények promóciója a Pannon Térségfejlesztő Egyesület területén című projekt (Projektazonosító: 3007530679) keretében jött létre.
