2021. október 17-én emlékeztek Horvátlövőn a falu első írásos említésének 800. évfordulójára. Az ünnepi szentmise után Dr. Hende Csaba köszöntötte az egybegyűlteket, és beszélt a település történetéről. Elmondta: amikor az Árpád-házi királyaink a Honfoglalást követően megalapították a magyar államot, akkor a határszélekre és a gyepűkre határvédő népeket telepítettek. A falu békésen fejlődött, élte a középkori falvak életét volt akkor is járvány, rossz termés, éhínség, árvíz. 1532-ben a török birodalom megpróbált halálos csapást mérni Bécsre, és keresztül haladt ezen a tájon, teljesen kipusztítva az itt élő népességet, ez elől csak a kőszegiek menekültek meg. Ezt követően horvát telepeseket, jobbágyokat telepítettek ide a földesurak. Majd hozzátette:

„Ez a horvát lakosság, a horvát nép, amelynek Önök jórészt a leszármazottai, hűséges maradt az elmúlt évszázadokban elsősorban hitéhez, másodsorban anyanyelvéhez, és magyar hazájához. A nagy próbatétel ideje 1923-ban jött el, amikor a Trianoni békeszerződés által Ausztriához csatolt Pinka-völgyi falvak meghallgatás útján kinyilvánították, hogy hűek kívánnak maradni a magyar hazához. Ahhoz a hazához, amely befogadta őket, és amelyet virágzóvá tettek szorgalmas munkájukkal. Ezekben a falvakban ebben az időben többségében voltak olyan emberek, akiknek jó része magyarul igazából nem is nagyon tudott, és így voltak hűségesek a magyar hazához. Dicsőség azoknak a horvátlövőieknek, akik horvát létükre a magyar haza iránt hűségüket fejezték ki.”. Dr. Hende Csaba beszélt arról is, hogy 2013-ban a 90 éves évfordulón egy emléktörvényben állított dicső emléket azoknak, akik voltak elég bátrak ahhoz, hogy kinyilvánítsák a magyar hazához való hűségüket. Megtudtuk, hogy ennek a törvénynek a bekeretezett szövege ott függ a polgármesteri hivatalban, minden hűséges településen. Ez a törvény a Communitas Fidelissima, vagyis a „Leghűségesebb községek” cím viselésére jogosítja fel az érintett falvakat. Hende Csaba megemlékezett a II. világháborúról, ami szörnyű szenvedést okozott az itt élőknek. Különösen súlyosan érintette a vasfüggöny ezt a vidéket, amely kereskedelmi és kulturális viszonyban volt a centrumot jelentő osztrák területekkel. Ennek is köszönhető például, hogy 1910-ben kétszer annyi lakója volt Horvátlövőnek, mint 2010-ben. A rendszerváltozást követő évek jelentős vívmánya az, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozással párhuzamosan megszűnt a határ átkelési korlátozás is, ez számos áldásos hatással jár. „A szent beszédben plébános atya két dologtól intett minket óva, az egyik az áldozatvállalás hiánya, a másik a munkától való vonakodás. Az elmúlt 800 évben az áldozatot és a munkát mindig vállalták az itt élő emberek, ennek köszönhető, hogy most itt lehetünk. Az igazi kérdés az, hogy a ma itt élők, horvátok, németek és magyarok, vajon képesek vagyunk-e arra, hogy áldozatot vállaljunk, és vajon hajlandóak vagyunk-e elvégezni a sors által ránk kirótt feladatokat. Ami az áldozatvállalást illeti, tegnap volt szerencsém találkozni az önkéntes tűzoltókkal, akik egy gyakorlaton vettek részt, és merem állítani: semmivel sem rosszabbak ők, mint akik 800 éve itt éltek. Ami a munkát illeti, az elmúlt tíz évben ez a templom, a kultúrház, a hivatal, az orvosi rendelő, a tűzoltószertár, az utak mind megújultak. Ez a település nagyszerű vezetésének, polgármester úrnak, és jegyző úrnak köszönhető, illetve a magyar államnak, hiszen útjára indította a Magyar Falu programot.” mondta el Hende Csaba, majd hozzátette: „Templomban vagyunk, így hadd emlékeztessek Máté evangéliumának egy igen fontos passzusára. Jézus mondja: Gyümölcseikről ismeritek meg a fákat. A jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa rossz gyümölcsöt terem. Ezt kérem minden döntés előtt mindenkinek észben tartani. Ami pedig a munkától való vonakodást illeti, ezen a tájon nagy hagyománya van a vonakodás elutasításának, hiszen a mi vidékünk, mi egyházközségünk védőszentje Savaria szülöttje, Szent Márton püspök is egy ide vágó mondatot választott püspöki jelmondatának: „Non recuso laborem”, azaz „Nem futamodok meg a munkától”. Ez az itt ülő polgármesterek, polgármester asszony hitvallása is, és munkánkkal méltók tudunk lenni a 800 éve itt élő elődökhöz.”- mondta el Dr. Hende Csaba, majd sok sikert, jó egészséget kívánt mindenkinek.

Kovács László, az Értéktár bizottság elnöke egy Wass Albert idézettel kezdte köszöntőjét, miszerint „A múlt szerves és elválaszthatatlan része a jelennek, mint ahogy a jelen sem egyéb, mint a jövendő kezdete”. Elmondta: „2013-ban hoztak egy rendeletet a helyi értéktár bizottságok létrehozására, azzal a céllal, hogy azok a település értékeire hívják fel a figyelmet, amelyek az itt élő és felelősen gondolkodók számára újra fogalmazhatják a települések jelenét és jövőjét. Ennek szellemében jelentettük meg Horvátlövő értékeiről szóló könyvet, majd két évvel később pedig a horvát énekek gyűjteményét, sőt ez a mai emléktábla avatás is ennek a szellemében született meg.” – mondta el, majd rámutatott arra: ez a 800 év egy eszmei idő, hiszen ez a terület már jóval előbb benépesült, az első letelepedés a rézkorhoz köthető. Éltek itt többek közt kelták is, a hunok 433-tól Attila haláláig foglalták el ezt a területet, utána a germánok, majd az avarok, akik 833-ig éltek itt. Amikor Mária Terézia hozott egy rendeletet a lakosság cserére: a lövői németek mentek Németlövőre, onnan pedig a horvát családok telepedtek le Horvátlövőn, és tulajdonképpen ettől az időszaktól mondhatjuk, hogy Horvátlövő horvát. 1851-ig tartozott a település a monyorókeréki uradalomhoz, 1867 után a kiegyezést után jelentős fejlődés indult be, az igazi változásokat pedig a huszadik század hozta meg.” Köszöntője végén azt kívánta mindenkinek: „az ősök nyomdokán haladjunk tovább.”

Ezt követően Glavanics Krisztina polgármester asszony a Vas Megyei Közgyűlés nevében köszöntötte az egybegyűlteket ezen az ünnepnapon. Majthényi László üdvözlő szavait tolmácsolta, majd elmondta: „Minden falu vezetésének nagy öröm, hogy egy ilyen kerek évfordulót ünnepelhetnek meg együtt. Ünnepelni jöttük ma össze, de ne felejtsünk emlékezni ezen a napon. Emlékezzünk meg azokról a lámpásokról, akik vezették ezt a települést, és jól vezették, hiszen ma is egy értékes közösséget tudhatunk itt Horvátlövőn, de ne csak rájuk emlékezzünk, hanem azokra a háttéremberekre is, akik nélkül nincsenek közösségek. Azt, hogy itt jó közösségek vannak, megmutatták az elmúlt időszakban, nem csak akkor, amikor horvát barátoknak nyújtottak segítő kezet az év elején, hanem az évtizedek során erről a jó közösségről tanúbizonyságot tettek. Kívánom Önöknek azt, hogy becsüljék, tiszteljék azt a települést, ahol otthonra leltek, és tekintsék iránytűnek az ősök által kijelölt utat, legyenek rá büszkék. A horvát nyelv sajnos gyenge lábakon áll, de ez nem csak itt van így, hanem mindenhol. Fenntartásában kulcsszerepe van a családoknak, az egyháznak, a templomnak, ahol ma is hallottunk horvát szót, illetve az oktatási intézményeknek.” Mondta el, majd azt kívánta: „A szülők adják tovább azt a nyelvet gyerekeiknek, amit az ősöktől kaptak, legyenek büszkék identitásukra, erősítsék azt a kettős identitást, amivel Önök rendelkeznek, és vigyék tovább azt a kulturális örökséget, amit kaptak.”

A köszöntőket követően a kulturális műsor következett a kultúrházban, ahol fellépett a Šički Tamburaši tamburazenekar, Slavuj Vegyeskar, Nardai énekkar, Rozmaring Énekkar, HKD Gradišće Szentpéterfa, valamint a Nárai nyugdíjas vegyeskar. Utóbbiak igazi üde színfoltként elsőként vasi népdalcsokrot adtak elő, majd műsoruk második részében a tájra jellemző szőlőről, borról énekeltek. A tizenegy éve alakult társulatról kiderült: országos Ki mit tud? megmérettetéseken is indultak már, és az utóbbi három évben mindig elhozták az első helyet.
A műsorok után a szervezők mindenkit finom vacsorával láttak vendégül, az estet a Koprive Zenekar koncertje zárta.
Fotók és írás: Nagy Georgina
Projektgazda: Sporthorgász Egyesületek Vas Megyei Szövetsége – 9795 Vaskeresztes, 165/4 hrsz.
A rendezvény beszámoló a VP6-19.2.1.-69-8.1.2-17 számú felhívás keretében megvalósításra kerülő, Helyi értékek és élmények promóciója a Pannon Térségfejlesztő Egyesület területén című projekt (Projektazonosító: 3007530679) keretében jött létre.